Életem egyik legmeghatározóbb élménye volt, hogy részt vehettem a Down alapítvány karácsonyi rendezvényén. Nagyon sok olyan embert ismerhettem meg, akikkel korábban csak a facebook-on tartottuk a kapcsolatot, hiszen közös szenvedélyünk a sütés-főzés összehozott bennünket. Köszönöm hogy ott lehettem és egy kicsit részese lehettem és hozzájárulhattam ennek a sok édes pici gyerek mosolygásának. Az a sok mosoly és pozitív energia, amit ezek a picik adtak és adnak, hihetetlen…
Miközben ezt a bejegyzés írom, visszagondolok a tegnapi napra, amikor reggel felkelve a néhány napja meghúzódott szalagom fájni kezdett. A fájdalomcsillapító csodákra képes, de nehéz volt így elindulni. Az alapítvány karácsonyi buliján azonban az a sok kis mosolygós gyerek valahogy feledtette a fájdalmakat.
Ez a bejegyzés azonban már fekve íródik, ugyanis tegnap este már nem tudtam lábra állni. A kocsiból már nem sikerült kiszállnom. 🙁
Most pihenek ezerrel és remélem hogy ez majd meghozza az eredményt is, és végre én is készülődhetek a karácsonyra.
.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: