…hát elérkezett végre – május van. Nem rég még tél volt, a nyár meg már itt kopog az ajtón. Számomra a legszebb hónap. Nem hiába az elején az anyákat a végén a gyermekeket ünnepeljük. 🙂
Gyerekkorom május elsejei mindig nálunk olyan családi ünnepek voltak. Reggel jó korán keltünk, hiszen indultunk felvonulni. Ez most biztosan nagyon furán hangzik, de nekünk gyerekeknek ez fantasztikus élmény volt. A rengeteg lufi, vattacukor, majálisok és a Városliget – mi ez, ha nem igazi gyerekprogram. 🙂 Apu vitt minket, anyu otthon tüsténkedett, hogy mire hazaérünk finom ebéddel várjon. És mi volt az ebéd – szerintem, az ami mindenhol ilyenkor: RÁNTOTT HÚS. Jajj de imádtam – és imádom most is. Régebben igazi vasárnapi ételnek számított – most már itthon is ritkábban esszük. Mindig választhattunk, hogy sült burgonyával vagy krumplipürével kérjük. Hozzá természetesen uborkasaláta dukált. És mi volt a desszert – hát MADÁRTEJ.
Gyerekkorom május elsejei mindig nálunk olyan családi ünnepek voltak. Reggel jó korán keltünk, hiszen indultunk felvonulni. Ez most biztosan nagyon furán hangzik, de nekünk gyerekeknek ez fantasztikus élmény volt. A rengeteg lufi, vattacukor, majálisok és a Városliget – mi ez, ha nem igazi gyerekprogram. 🙂 Apu vitt minket, anyu otthon tüsténkedett, hogy mire hazaérünk finom ebéddel várjon. És mi volt az ebéd – szerintem, az ami mindenhol ilyenkor: RÁNTOTT HÚS. Jajj de imádtam – és imádom most is. Régebben igazi vasárnapi ételnek számított – most már itthon is ritkábban esszük. Mindig választhattunk, hogy sült burgonyával vagy krumplipürével kérjük. Hozzá természetesen uborkasaláta dukált. És mi volt a desszert – hát MADÁRTEJ.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: